A 90 éves Mariann nénivel Kristóf Jenőről, kettejük szép, szomorú barátságáról és más regénybe illő (és illesztett) emlékekről
Kőszeg egyik legszebb, macskaköves sétálóutcájában lakik Marhold Mariann. Ezek a kövek és ezek a falak mindenre emlékeznek. Nem csak a középkori város maradványai, melyeknek a háza támaszkodik s melyekre ablakai néznek. Az egész utca emlékszik, zeneiskolástól, sikátorostól – Kristófékra, és a fiktívnek hitt regényhősökre is.
A Kossuth-díj kapcsán beszélgetett Vadas Zsuzsa Kristóf Ágotával, s a cikk 2011. április 20-án jelent meg a Nők Lapjában. Ezennel közkinccsé tesszük, mert még nem digitalizálták, tehát adatbázisokban nem kereshető.
„Fantasztikusan okos és csinos lány volt, sokkal érettebb nálunk. Mégis rettenetes negatív emlékeim vannak róla. A családi tragédia nagyon megsebezte a lelkét, kifordult önmagából.” Így kezdte telefonbeszélgetésünket a 89 éves kőszegi hölgy, aki neve elhallgatását kérte. Kristóf Ágotáról, a későbbi világhírű írónőről mesélt, akivel a hetedik-nyolcadik osztályban jártak együtt. Az interjút 2024 októberében rögzítettem.
Könyvbemutatóm révén Kőszegen is további idős tanúkhoz jutottam el. Hasonlóképpen, mint Csikvándon, csak a 90 év körüliek emlékeznek a Kristóf családra és a regényhősökké formált kőszegi polgárokra. Közülük kevés, aki szellemileg jó állapotban van és hajlandó nyilatkozni.
A következő információk döntő részét három kőszegi hölgytől gyűjtöttem be 2024 februárja és májusa között. A legidősebb 93 éves, személyazonosságát nem kívánta nyilvánosságra hozni. A második a 89 éves özv. Kárpáti Józsefné, született Butti Éva. Ő Kristóf Ágota osztálytársa és jó barátnője volt az általános iskolában. Fia segítségével tudtam interjút készíteni vele telefonon és írásban. A harmadik a szintén 89 éves özv. Németh Lászlóné Schwahoffer Vilma, nyugalmazott pedagógus, aki egy évfolyammal Ágota fölött járt az általános iskolában, majd a leánylíceumban addig a rövid ideig, míg Ágotát át nem íratták a szombathelyi internátusba. Őt személyesen látogattam meg, mert hallássérült, de kitűnően olvas szájról. Megkérdeztem továbbá több nyolcvan és kilencven év közötti kőszegi ismerőst, akik bizonytalan és csekély mennyiségű információval tudtak csak szolgálni.
Azon az enyhe februári délutánon, mikor a 14 éves lány sírja előtt álltam a csikvándi temetőben, végigvettem magamban talányos halálának lehetséges okait.
Az újságcikkek szerint senki sem sejtette, Zámolyi Irén miért akasztotta fel magát a padláson a gerendára 1939-ben, egy májusi vasárnapon. A rendőrség bűncselekményre nem gyanakodott, és a temetési engedélyt megadta. A pletyka szerint azonban, mely 85 éve tartja magát, Irént megerőszakolta a csikvándi evangélikus tanító, Kristóf Kálmán, akit csaknem tíz évvel később kőszegi diákjai le is buktattak, és hét év börtönbüntetést kapott kiskorú lányok megrontásáért.
