Cikkek

Hogyan torzítja el a múltat a transzgenerációs trauma?

78 éve ezen a napon tartóztatták le a pedofil tanítót, Kristóf Kálmánt egy kőszegi általános iskolában. Bilincsben vezették végig a kémia szertártól az iskolán, a bámészkodó tanítványok és kollégák sorai között a rendőrségig.

Ott volt a lánya is, a későbbi híres író, Agota Kristof, aki néhány nap múlva ünnepelte volna a 13. születésnapját. Ilyen körülmények között azonban ünneplésre bizonyosan nem került sor. A család szégyenbe süllyedt és szétszakadt.

2023-ban jelent meg A nagy füzet kísértetei című kötet, mely ennek a nagy hullámokat vert traumának a részleteit tárta fel. Világossá tette, hogy a közel húsz érintett családon és Kőszeg város közösségén túl a bűncselekmény-sorozat közvetett módon hatást gyakorolt több millió olvasóra is világszerte, Agota Kristof nyomasztó regényein keresztül.

Az igazság kimondása nem propaganda, az elsumákolása viszont az!

Hosszú hallgatás után egyszerre két kritika is megjelent A nagy füzet kísérteteiről: egy a Kortárs című irodalmi és művészeti folyóiratban, egy pedig a Vasi Szemlében. A Kortárs recenzióját (2024/11.) Sümegi István filozófus, az Agota Kristof Kutatócsoport vezetője jegyzi.

Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy lehetőséget biztosítottak alapos válaszom teljes terjedelmű közzétételére a 2025/3. számban. Ebben tisztázom a kőszegi kutatóintézethez (iASK) fűződő ellentmondásos kapcsolatomat, bemutatom kutatási munkám mérföldköveit, és újra rávilágítok következtetéseim alapjára: arra, hogy Kristóf Ágota és Attila önéletírásként definiálták a szóban forgó szépirodalmi műveiket, és kortárs tanúim több életesemény hitelességét tovább tudták erősíteni.

Kiegészítések Kristóf Kálmán pedagógiai pályájával kapcsolatban

Hosszú hallgatás után egyszerre két kritika is megjelent A nagy füzet kísérteteiről: egy a Vasi Szemle című tudományos és kulturális folyóiratban, egy pedig a Kortársban. A Vasi Szemle recenzióját (2024/3.) Lőcsei Péter irodalomtörténész jegyzi.

Fontos kiegészítéseket tesz a pedofil férfi tanítói működésével kapcsolatban: például, hogy mi mindent megtett azért, hogy jó benyomást keltsen diákjainak szüleiben, pályatársaiban és feletteseiben. Megjelöli a pedagógusi pálya eddig számomra ismeretlen mérföldkövét: 1942-ben Kristóf Kálmán gyakorlóiskolai tanítói vizsgát tett, ennek köszönhetően helyezték át két év múlva Csikvándról Kőszegre, a tanítóképző intézetbe.

A 90 éves Mariann nénivel Kristóf Jenőről, kettejük szép, szomorú barátságáról és más regénybe illő (és illesztett) emlékekről

Kőszeg egyik legszebb, macskaköves sétálóutcájában lakik Marhold Mariann. Ezek a kövek és ezek a falak mindenre emlékeznek. Nem csak a középkori város maradványai, melyeknek a háza támaszkodik s melyekre ablakai néznek. Az egész utca emlékszik, zeneiskolástól, sikátorostól – Kristófékra, és a fiktívnek hitt regényhősökre is.

A Kossuth-díj kapcsán beszélgetett Vadas Zsuzsa Kristóf Ágotával, s a cikk 2011. április 20-án jelent meg a Nők Lapjában. Ezennel közkinccsé tesszük, mert még nem digitalizálták, tehát adatbázisokban nem kereshető.

Kristóf Ágotáról, a besúgóról – tabuk nélkül

„Fantasztikusan okos és csinos lány volt, sokkal érettebb nálunk. Mégis rettenetes negatív emlékeim vannak róla. A családi tragédia nagyon megsebezte a lelkét, kifordult önmagából.” Így kezdte telefonbeszélgetésünket a 89 éves kőszegi hölgy, aki neve elhallgatását kérte. Kristóf Ágotáról, a későbbi világhírű írónőről mesélt, akivel a hetedik-nyolcadik osztályban jártak együtt. Az interjút 2024 októberében rögzítettem.

Könyvbemutatóm révén Kőszegen is további idős tanúkhoz jutottam el. Hasonlóképpen, mint Csikvándon, csak a 90 év körüliek emlékeznek a Kristóf családra és a regényhősökké formált kőszegi polgárokra. Közülük kevés, aki szellemileg jó állapotban van és hajlandó nyilatkozni.
A következő információk döntő részét három kőszegi hölgytől gyűjtöttem be 2024 februárja és májusa között. A legidősebb 93 éves, személyazonosságát nem kívánta nyilvánosságra hozni. A második a 89 éves özv. Kárpáti Józsefné, született Butti Éva. Ő Kristóf Ágota osztálytársa és jó barátnője volt az általános iskolában. Fia segítségével tudtam interjút készíteni vele telefonon és írásban. A harmadik a szintén 89 éves özv. Németh Lászlóné Schwahoffer Vilma, nyugalmazott pedagógus, aki egy évfolyammal Ágota fölött járt az általános iskolában, majd a leánylíceumban addig a rövid ideig, míg Ágotát át nem íratták a szombathelyi internátusba. Őt személyesen látogattam meg, mert hallássérült, de kitűnően olvas szájról. Megkérdeztem továbbá több nyolcvan és kilencven év közötti kőszegi ismerőst, akik bizonytalan és csekély mennyiségű információval tudtak csak szolgálni.

Zámolyi Irén emlékére

Azon az enyhe februári délutánon, mikor a 14 éves lány sírja előtt álltam a csikvándi temetőben, végigvettem magamban talányos halálának lehetséges okait.

Az újságcikkek szerint senki sem sejtette, Zámolyi Irén miért akasztotta fel magát a padláson a gerendára 1939-ben, egy májusi vasárnapon. A rendőrség bűncselekményre nem gyanakodott, és a temetési engedélyt megadta. A pletyka szerint azonban, mely 85 éve tartja magát, Irént megerőszakolta a csikvándi evangélikus tanító, Kristóf Kálmán, akit csaknem tíz évvel később kőszegi diákjai le is buktattak, és hét év börtönbüntetést kapott kiskorú lányok megrontásáért.