Kristóf Ágota és Attila gyermekkori traumájáról
Apjuk letartóztatása vetett véget gyermekkoruk öt legboldogabb évének, hiszen a szégyen miatt el kellett hagyniuk imádott városukat, Kőszeget. Az író testvérpár úgy élte meg mindezt, mint a Paradicsomból való kiűzetést. Családi tragédiájukra bőven találunk homályos vagy szimbolikus utalást életművükben, főként Ágota nyomasztó, sokszor kegyetlen regényeiben, melyekkel világhírre tett szert. S bár a letartóztatás oka a korabeli újságcikkek alapján régóta kutatható, a Kristóf testvérekre vonatkozó szakirodalom tabuként hallgat arról, hogy apjukat kislányokkal való erőszakoskodással vádolták.
Kőszeg iránt érzett rajongását a Kristóf testvérpár nyíltan hangsúlyozta. „Nem is sejtettük akkor, hogy ez a hely rabul ejt bennünket, hozzá köt majd mindaz, amit boldogságnak és szépségnek nevezhetünk” – írta Attila visszaemlékezéseiben (Kristóf A., 2011). „Kőszeget öröktől fogva szerettem. Csakis ezt a várost érzem közel magamhoz” – nyilatkozta Ágota (idézi Czetter, 2016a. p. 15). Végső nyughelyként az itteni temetőt jelölték ki mindketten, őseik hamvaitól, leszármazottaiktól és sikereik helyszínétől távol. Egykori Árpád téri házukon furcsamód mégsem függ emléktábla. Az épület nyomasztó emlékeket őriz; egy évtizedek óta betokosodott társadalmi tabut, amit egy 2019-ben váratlanul előkerülő levéltári dokumentum és két idős tanú vallomásai bonthatnak meg, melyek igazolják a szexuális bűncselekmények megtörténtét.
A testvérpár édesapja, Kristóf Kálmán a soproni tanítóképző eminenseként először a Pápa közeli kis falu, Csikvánd elemi iskolájában kapott állást 1926-ban. Pápán ismerhette meg későbbi feleségét, a felvidéki származású Turchányi Antóniát, akivel három gyermekük született: Jenő (1934), Ágota (1935) és Attila (1938). A házaspár tevékenyen részt vett a falu kulturális és gazdasági életében; a parasztok ezért nem csak tisztelték, de szerették is őket (Kormos, 2009). Kálmán nyaranta visszajárt szülőfalujába, a Vas megyei Rábapüspökibe (ma: Püspökmolnári), és a helyi gyerekeknek tanfolyamokat tartott. A gyanútlan szülők háztáji termékekkel hálálták meg önkéntes vállalását; sokszor olyan bőségesen, hogy a férfi alig bírt velük a vonatra felszállni (Kuglics, 2016).
A családi legendárium szerint elhivatottságának híre kelt, s tizennyolc év iskolavezetői gyakorlat után – mint a falusi iskola egyetlen tanítója – állásajánlatot kapott a kőszegi tanítóképző intézettől. A csikvándi szépkorúak másként emlékeznek: a faluban megindult a szóbeszéd Kálmán ellen; ez lehetett az új otthon keresésének valódi oka. A bizalmatlankodás különösen felerősödött egy tizennégy éves kislány, Zámolyi Irén 1939-es rejtélyes öngyilkosságát követően (Csikvándon fölakasztotta magát egy 14 éves leány, 1939).
A testvérpár édesapja, Kristóf Kálmán a soproni tanítóképző eminenseként először a Pápa közeli kis falu, Csikvánd elemi iskolájában kapott állást 1926-ban. Pápán ismerhette meg későbbi feleségét, a felvidéki származású Turchányi Antóniát, akivel három gyermekük született: Jenő (1934), Ágota (1935) és Attila (1938). A házaspár tevékenyen részt vett a falu kulturális és gazdasági életében; a parasztok ezért nem csak tisztelték, de szerették is őket (Kormos, 2009). Kálmán nyaranta visszajárt szülőfalujába, a Vas megyei Rábapüspökibe (ma: Püspökmolnári), és a helyi gyerekeknek tanfolyamokat tartott. A gyanútlan szülők háztáji termékekkel hálálták meg önkéntes vállalását; sokszor olyan bőségesen, hogy a férfi alig bírt velük a vonatra felszállni (Kuglics, 2016).
A családi legendárium szerint elhivatottságának híre kelt, s tizennyolc év iskolavezetői gyakorlat után – mint a falusi iskola egyetlen tanítója – állásajánlatot kapott a kőszegi tanítóképző intézettől. A csikvándi szépkorúak másként emlékeznek: a faluban megindult a szóbeszéd Kálmán ellen; ez lehetett az új otthon keresésének valódi oka. A bizalmatlankodás különösen felerősödött egy tizennégy éves kislány, Zámolyi Irén 1939-es rejtélyes öngyilkosságát követően (Csikvándon fölakasztotta magát egy 14 éves leány, 1939).
