Egy közösségi trauma feloldásának kezdete (II.)
Csikvándi idősekkel telt meg a falu kultúrháza február 16-án. Nem csak értő befogadónak, de fontos adatközlőknek is bizonyultak. A közel harminc tagot számláló közönség soraiból néhányan jelezték, hogy már olvasták A nagy füzet kísérteteit. Csikvánd önkormányzata több példányt is beszerzett már előre, hogy lehetőséget adjon a lakosságnak a tájékozódásra.
Lepold Andrea előadásában kiemelte könyvének helyi érdekeltségű részleteit: például Kristóf Kálmán vezető szerepét a falu gazdasági és kulturális életében; a parasztok iránta érzett háláját és szeretetét; illetve felesége, Turchányi Antónia ragaszkodását pápai családjához. Megmutatta fényképen mindkettejük végső nyughelyét, mely a Turchányi család síremléke Pápa alsóvárosi temetőjében. Egy elveszett tabló nyomait keresve beszélt Polgár Lajos helytörténész pótolhatatlan munkájáról is, mellyel híven ápolta egykori szeretett tanítója és az egész Kristóf család emlékét. Polgár hagyatékában sok értékes irat és fénykép bújhat meg, melyeket jó lenne rendszerezni és az arra érdemes darabokat nyilvánosság elé tárni. A szerző tapasztalata, hogy az ilyenfajta munka sürgető; fontos, hogy akadjon még idős ember, aki felismeri, kik láthatóak a képeken.
Természetesen szóba került a 14 éves lány, Zámolyi Irén öngyilkossága is, melyről a beszélgetés során több idős ember eddig nem hallott részletekkel szolgált. Értesüléseik szerint a kislány befolyásos családja tisztában volt Irén tettének okaival, de a szégyen elkerülése végett elsimították az ügyet a rendőrséggel, és elérték azt is, hogy a történet általuk cenzúrázott verziója jelenjen meg a sajtóban. A téma további kutatást igényel.
Az egyik hozzászólónak a könyv olvasása közben az a benyomása támadt, hogy Kristóf Ágota „szélkakasként” változtatta álláspontját politikai témákban, ahogy éppen saját szükségletei kívánták. Erre sajnos valóban láthattunk több példát is. A legegyértelműbb talán az az eset, mikor 14 évesen illegális határátlépőket jelentett fel Kőszegen, aztán 21 évesen maga is éjszaka szökött át kis családjával Ausztriába. Ötvenévesen Svájcból hazatelefonálva öccse kérdésére kijelentette, hogy nem bánta meg kamaszkori besúgását: „De hiszen megdicsértek: helyesen jártam el.”
Lepold Andrea hangsúlyozta Ágota Csikvánd iránt érzett szeretetét. Önéletrajzi kötetében, mely Az analfabéta címet viseli, a világhírű írónő egy egész fejezetet szentelt szülőfalujának (miközben az imádott Kőszegnek egy bekezdést sem).
A szerző indítványozta, hogy a község vezetősége és lakossága gondolja át újra Ágota emléktáblájának sorsát, mely a helyi múzeumban hever egy asztalon. 2015-ös elkészülte után nem került fel az egykori tanítólakás falára, mert néhány szépkorú ember tiltakozott – talán a szexuális bűncselekménysorozatban érintett áldozatok.
A bűnös azonban egyedül Kristóf Kálmán. Lányáról, Ágotáról szülőfalujának nem lehetnek rossz emlékei, hiszen kilencéves koráig élt csak itt. „Ha életművében tükröződő értékrendjével nem is értünk egyet, elismerhetjük, hogy igen nehéz élete volt, és csodálhatjuk, hogy ebből a mélységből ilyen magasságba emelkedett. Ő maga nem tudta leválasztani életéről apja bűnösségét, de mi ezt megtehetjük.”
Kozma Tibor polgármester üdvözölte Lepold Andrea kezdeményezését és ígéretet tett az emléktábla ügyének újbóli megvitatására.
Amennyiben Ön bármilyen információval ki tudja egészíteni a kutatási anyagot, kérjük, írjon a