A Kossuth-díj kapcsán beszélgetett Vadas Zsuzsa Kristóf Ágotával, s a cikk 2011. április 20-án jelent meg a Nők Lapjában. Ezennel közkinccsé tesszük, mert még nem digitalizálták, tehát adatbázisokban nem kereshető.

A cikk érdekességei:

• Egy eddig még soha nem látott fotó (4.) Ágota első hazalátogatásáról, 1968-ból: ő és édesanyja a kőszegi vár bejáratánál, a kőfalon ülnek.
• Ágota téves kommentje a Kristóf család fotójáról, melyet én is közöltem könyvemben (2.). Állítása szerint a kép 1949. augusztus 20-án készült. Ez kizárt dolog; ekkor apja már börtönbüntetését töltötte, hiszen egy évvel korábban, 1948. október 21-én letartóztatták. A fénykép egy példányát 1948 júniusában képeslap gyanánt postázták a püspöktamási rokonoknak, tehát ennél korábban keletkezett. (A képeslapot Kuglics Gábor dokumentálta a blogjában: https://kugi.blog.hu/2016/12/09/719_adalekok_a_kristof-csalad_tortenetehez) Valószínűleg 1948 tavaszán exponálták a Kristóf család kőszegi bérlakásának kertjében. A családi szégyen palástolásához nem lett volna szükség erre a dátummódosításra; Ágota inkább önmaga számára akarhatta vele meg nem történtté nyilvánítani traumáját.
• Ágota utalása arra, hogy A nagy füzetet saját gyermekkori naplójára visszaemlékezve írta.
  („Kegyetlen, keserű humorral átszőtt történet. Hasonló ahhoz, amit egyszer már beírt, az elveszett naplójába.”)
• Elbeszélése a csikvándi plébánosról, aki hozzájuk járt ebédelni, s akibe ő hatévesen szerelmes volt. A férfi megígérte neki, hogy ha nagy lesz, elveszi feleségül. Ágota ezt szerette volna még megírni, de betegsége miatt nem maradt rá ereje.
• Tévedés Csikvánd földrajzi elhelyezésében: a lead szerint ez egy délvidéki falu, pedig valójában Győr-Moson-Sopron megyei. A cikk szerzőjének, Vadas Zsuzsának a mulasztása lehet ez. Érdekes, hogy más írásokban is találkoztam hasonlóval: A nagy füzet cselekményét helyezték a Délvidékre, pedig Kőszegen játszódik.